„Ha jól tudom, Veres Pétertől származik az a nagyon szép mondás, hogy: ki mit őrzi, abból él. Élni, megélni mindnyájunknak meg kell, így hát őriznünk is szükséges azt, ami a miénk, amiből élnünk érdemes. Ilyen megőrizni való valami az emlék is. (…) Nem kell mindig csak nagy dolgokra gondolnunk.
A hétköznapok apró eseményei, a múlt emlékei, a régi családi szokások, a gyermekkorunk visszatérő eseményei is éppen olyan értékesek, mint a történelmi korok, a nagy sorsfordítókról szóló krónikák. (…)

 „Ünnepekre valók, vendégeknek, nagy alkalmakra a Jelentősebb ételek. Legtöbb vasárnapon – a lakodalmakról, névnapokról, karácsonyról, húsvétról nem is beszélve – elmaradhatatlan volt a töltött káposzta. Igazi rangot adott az étkezésnek, megtisztelte a vendéget. A legjobb töltött káposzta kemencében fő, cserépedényben. Az ételek között olyan, mint az emberek között a fejedelem! Nem mindennapos! Soha nem emlékszem rá, hogy hétköznap töltött káposztát főzött volna anyám. Hacsak az aratás befejezésére vagy a cséplés napjára nem. De hisz azok nem is voltak hétköznapok. (…)
Mindenki tudja, ma már nem lehet úgy élni, mint húsz, ötven száz évvel ezelőtt. Hiszen a nagyapáink sem úgy éltek, mint a dédapáink. Nincs is erre szükség. De arra nagyon is szükség van, hogy őrizzük, szeressük, ismerjük a múltunkat. (…)

Nagyon is jól emlékszem rá, mennyire szerettem gyermekfővel hallgatni a nagyok beszédjét, amikor régi emlékeket elevenítettek fel. Hátha ma is vannak még ilyen gyerekek, akik szívesen hallgatják azt, ami a múltat idézi. Hiszen már annyira, de annyira más minden. (…)
De ha nem felejtjük el ma: régen, hogy s mint volt, ettől még szebben, jobban, okosabban rendeződik el a világ. (…)
Egyszer azt olvastam egy nagyon okos embertől, hogy egy népnek, egy nemzetnek a múltja sohasem mögötte van, hanem alatta.
Igaz is, szép is ez a mondás. Mert ha mögöttünk lenne, bízvást lehagyhatnánk, előrehaladva. De ha alattunk van, akkor igazán érdemes vigyázni rá, hiszen azon állunk, azon létezünk.
Mi lesz, ha kihullik alólunk az, amin meg kell vetni a lábunkat?”

Forrás: 1./ Séra Erzsébet (Kunszentmárton): Születés (Tűzzománc)
2./ Végh Antal: Több nap, mint kolbász
Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982, 64-66. old.
3./ Végh Antal: Terülj, asztalkám!
Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1983, 46., 48., 59. old.
4./ Keresztszemes karácsonyi csengettyű (internet)

Szentes, 2021. 12. 21. 13.50.